Canzi Ágoston (1808–1866): Semmelweis Ignác eljegyzési portréja

Canzi Ágoston (1808–1866): Semmelweis Ignác eljegyzési portréja

Canzi Ágoston (1808–1866): Semmelweis Ignác eljegyzési portréja

1857 (karton, akvarell)

A 19 éves Weidenhofer Máriáról és épp 20 évvel idősebb vőlegényéről a korabeli szokásoknak megfelelően emlékportré készült frigyre lépésük alkalmával. A páros portrék kompozíciója szerint a férfi alakja a jobbján helyet foglaló nő felé fordulva tekint a nézőre, a kor divatja szerint kék mennyasszonyi ruhában álló asszony beállítása ennek ellentéte. A portrépárt a Bécs melletti Badenben született Canzi Ágost Elek (1808-1866) osztrák festő készítette, aki Stuttgartban tanult, majd 15 évet töltött Párizsban Ingres műtermének látogatásával. 1846-ban költözött Pestre, s arcképfestőként szerzett hírnevet. Főképp a hölgyek kedvelték édeskés festészeti modoráért, de megörökítette Széchenyit, Deák Ferencet és Vörösmartyt is a maga biedermeier stílusában. Semmelweisről életében – gyermekkori arcmásán kívül – ez az egyetlen festett portré készült, így számos halála után készült portréján fedezhetjük fel a Canzi által megörökített vonásokat.

Semmelweis Ignác és Weidenhofer Mária (1837–1910) házassági anyakönyvi kivonata

Semmelweis Ignác és Weidenhofer Mária (1837–1910) házassági anyakönyvi kivonata

Semmelweis Ignác és Weidenhofer Mária (1837–1910) házassági anyakönyvi kivonata

Buda, Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplom, 1865. szeptember 6.

Semmelweis Ignác 1857. június elsején kötött házasságot Weidenhofer Máriával (1837-1910), aki Pest egyik módos, német ajkú családjából származott. Apja Weidenhofer Ignác – hasonlóan a Semmelweis famíliához – kereskedelemből szerezte vagyonát. Semmelweis Ignác ekkor már két éve a pesti egyetem kinevezett tanára volt, 1857-ben pedig a zürichi egyetem is hívta oktatónak, de az állást nem fogadta el. Döntésében bizonyára közelgő frigye is közre játszott. A nászt a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplomban szentesítették. Semmelweis Ignác fivére, Károly Fülöp (1813-1898) végezte a szertartást, aki alig egy évvel korábban nyerte vissza nyilvános misetartási jogát, amelytől a szabadságharcban játszott szerepe miatt büntetésképp megfosztották. A nevét már 1844-ben Szemerényire magyarosító Károly meghatározó egyénisége volt azon pest-budai németek csoportjának, akik kinyilvánították a magyar hazához kötődő érzéseiket, s erre buzdították polgártársaikat is. Tekintélyét a családban is fenntartotta, nem csupán a családi nászok, keresztelők szertartáspapjaként, hanem szellemi hatásgyakorlóként.

Semmelweis Ignácné (1837–1910) és két lánya: Semmelweis Margit (1861–1928) és Semmelweis Antónia (1864–1942). Antónia családja: id. Lehoczky Kálmán (1838–1907), Lehoczky Mária Antónia (Marietta) (1894–1919), Lehoczky-Semmelweis Andor (1885–1970), ifj

Semmelweis Ignácné (1837–1910) és két lánya: Semmelweis Margit (1861–1928) és Semmelweis Antónia (1864–1942). Antónia családja: id. Lehoczky Kálmán (1838–1907), Lehoczky Mária Antónia (Marietta) (1894–1919), Lehoczky-Semmelweis Andor (1885–1970), ifj

Semmelweis Ignácné (1837–1910) és két lánya: Semmelweis Margit (1861–1928) és Semmelweis Antónia (1864–1942). Antónia családja: id. Lehoczky Kálmán (1838–1907), Lehoczky Mária Antónia (Marietta) (1894–1919), Lehoczky-Semmelweis Andor (1885–1970), ifj

(Fotográfia)

Az orvosi pálya

Az orvosi pálya

Az orvosi pálya

81-70-1.jpg

Marastoni József (1834-1895): A Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostanári Testülete 1863-ban. 1863. (litográfia)

Semmelweis pesti és bécsi tanulóévei után tanársegédként dolgozott a császárváros I. sz. nőgyógyászati klinikáján egészen 1849 márciusáig. Itt fogalmazta meg azt a tézisét 1847 májusában, hogy a gyermekágyi láz nem egy önálló, járványos betegségként terjedő kór, hanem bomló szerves anyagok által okozott fertőzés, amellyel az orvosi személyzet saját maga fertőzi meg a szülő nőket. Megfigyelését a boncolási gyakorlatokon részt vevő medikusokat és a boncolást nem végző bábanövendékeket oktató két szülészeti osztály közötti halandósági mutató eltérésére, tehát statisztikai kutatásokra alapozta, s rámutatott arra, hogy a kórfolyamat megegyezik a vérmérgezés tüneteivel. Fertőtlenítés és megelőzés gyanánt a klórmeszes vízben való alapos kézmosás bevezetését írta elő. Azonban eredményeit csupán egy előadás alkalmával tárta a nagyközönség elé, s levelezés útján próbálta terjeszteni. Első publikációját 1858-ban magyarul közölte a témában, fő műve németül pedig 1861-ben jelent meg. 1851-től a pesti Rókus kórház szülészeti osztályának főorvosaként működött, majd 1855-től a Pesti Tudományegyetem szülészprofesszoraként oktatott, illetve vezette az Újvilág utcai Szülészeti Klinikát, ahol 1860–1861-ben már egyetlen gyermekágyi lázas haláleset sem fordult elő.

Semmelweis Ignác kultusza

Semmelweis Ignác kultusza

Semmelweis Ignác kultusza

2020-2-1.jpg

Tervrajz a Schickedanz Albert-féle Semmelweis síremlékhez Baltzer József pallér-kőműves hagyatékából. 1894. (tus)

Semmelweis halála után a bakteriológiai kutatások igazolták elméletét, s bár tanítványai folytatták klinikai munkásságát és elismertsége is vitathatatlan volt, kultuszának tudatos megteremtése csak 1891-ben kezdődött. A bécsi sírjának helyet adó temető felszámolása adta azt az apropót, hogy hamvai hazaszállításával és díszsírhelyen való elhelyezésével Semmelweis bekerülhessen a magyar tudósok és művészek nemzeti pantheonjába, melyet a Kerepesi úti sírkertben alakítottak ki. A Pesti Orvosi Kar és a Budapesti Királyi Orvosegyesület által közösen életre hívott Semmelweis-Emlék Végrehajtó Bizottság feladatai közé tartozott a tudós méltó sírhelyének biztosítása, művészi arcmásának elkészíttetése, tudományos munkáinak gondozása, lefordíttatása, s összegyűjtött kiadása. A síremlék felállítására kiírt nemzetközi gyűjtéssel párhuzamosan pedig egy köztéri szobor elkészíttetésére is fogadtak adományokat. Kultuszát mind hazai, mind nemzetközi szinten kívánták terjeszteni, erősíteni, illetve elismertetni. 1894-ben Schickedanz Albert (1846–1915) készítette el azt az egyetemes tiszteletet sugározni kívánó márvány szarkofágot, amelynek avatóünnepségét egy nemzetközi demográfiai kongresszus programjába illesztették.

Az Emlékbizottság feladatát 1906-ban tudta maradéktalanul teljesíteni, ugyanis ekkor leplezték le a budapesti Erzsébet téren illusztris külföldi tudósok jelenlétében Stróbl Alajos (1856–1926) köztéri szobrát, amely később a Szent Rókus Kórház elé költözött. A Bizottság előírásai szerint Semmelweis figurája magyaros ruhában jelenik meg, azonban a háláját kifejező anyafigura egyszerű öltözete a világ összes édesanyját hivatott megjeleníteni. A szülészeti klinika egykori épületének otthont adó Újvilág utca ekkor vette fel a Semmelweis utca nevet, szülőházának kapuja fölé pedig emléktábla került. A magyar orvostársadalom kialakítandó pantheonjába akkor költözhetett be, amikor a Királyi Orvosegyesület róla nevezte el a Szentkirályi utcai székházában épített új dísztermét (1912), s felkerült a falra a Jámbor Lajos (1884–1951) által 1923-ban festett Semmelweis-portré. Számos műalkotás, filmművészeti, irodalmi remek őrzi és alakítja azóta is kultuszát világszerte, azonban szülőházának a nevével fémjelzett múzeummá történő átépítése, hamvainak annak kertjében való újratemetése (1964) teljesíti ki azt igazán. Bölcsője és immár sírja fölött is tabáni szülőházának kőemléke magasodik. 2013-ban az UNESCO Semmelweis tudományos életművét a Világemlékezet egyetemes részévé nyilvánította.

A szobrász műtermében: Stróbl Alajos és Semmelweis emlékmű

A szobrász műtermében: Stróbl Alajos és Semmelweis emlékmű

A szobrász műtermében: Stróbl Alajos és Semmelweis emlékmű

72-39-1-2.jpg

Semmelweis Ignác szobrának és az emlékmű mellékalakjainak gipszmintái Stróbl Alajos (1856–1926) műtermében. 1906. (fotográfia)

A századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége, Stróbl Alajos Semmelweis alakjának megformálásához annak 1863-mas fotográfiáját használta fel, a kívánalmaknak megfelelően bal kezébe könyvet helyezett. A nőalakot és annak csecsemőjét saját feleségéről, Kratochwill Lujzáról és kisfiáról mintázta meg. A mészkőtalapzaton álló oszlopszerű tagozatot tölgyfalombokat tartó gyermekek veszik körül. A szobor felirata – Bizottság kérésének eleget téve – egyszerűen SEMMELWEIS lett. A szoborhoz készült gipszmodellek sokáig Stróbl Epres kerti műtermében álltak a szobrásznövendékek okulására szolgálva. Az Egyesület hét tagja a nőalak mintáját saját pénzen megvásárolta Stróbltól, s az Egyesületnek ajándékozta. A gipszminta 1923-ban a Budapesti Királyi Orvosegyesület székházának dísztermébe, majd az Egyesület felszámolása után a pesti orvosegyetem Semmelweis-termébe került.

72-39-1-1.jpg

A Semmelweis emlékmű felállítása

A Semmelweis emlékmű felállítása

A Semmelweis emlékmű felállítása

87-92-2.jpg

A Semmelweis szobor az Erzsébet sétatéren 1908. (színezett képeslap)

Az 1891-ben megalakult Semmelweis-Emlék Végrehajtó Bizottság hosszú távú tervei közé tartozott Semmelweis alakját egy méltó helyen felállított köztéri szoborral megörökíteni. 1901 körül a szobor nemzetközi adományalapja már elérte azt az összeget, hogy elkezdhették az előmunkálatok elvégzését. Fadrusz Jánost (1858–1903) bízták meg a tervezéssel, de a művész halála megakadályozta a szobor elkészültét. 1903-ban új szerződést kötöttek Stróbl Alajossal (1856-1926), aki 1904-re megmintázta a szobor első változatát. A tervek nem nyerték el a Bizottság tetszését, és március 2-án tartott közgyűlésükön instrukciókat fogalmaztak meg a művész számára. Ezek szerint Semmelweis és a nő alakja ne legyenek egy síkban, Semmelweis könyvvel a kezében, magyaros ruhában jelenjen meg. A nő – allegorikus figuraként – gyermekével a világ asszonyainak háláját fejezze ki mozdulataival. Ruhája legyen költői, semmi esetre sem magyaros, mert Semmelweisnek nemcsak hazánk asszonyai hálásak. A kívánalmakat Stróbl elfogadta, 1904 júniusában aláírták a végleges szerződést. Stróbl 1906 júliusában Carrarába utazott, hogy ott faragja ki a végleges művet, amely az utolsó pillanatokban vonattal érkezett meg a fővárosba. Nagy szabású ünnepség keretében 1906. szeptember 30-án leplezték le illusztris nemzetközi vendégek jelenlétében a budapesti Erzsébet téren. A II. világháború után a távolsági autóbusz-pályaudvar építése miatt a szobrot a mai helyére, a Rókus Kórház előtti térre helyezték át (1948.), amely összhangban állt az Emlékbizottság 1893-mas eredeti elképzelésével.