Tervrajz a Schickedanz Albert-féle Semmelweis síremlékhez Baltzer József pallér-kőműves hagyatékából. 1894. (tus)
Semmelweis halála után a bakteriológiai kutatások igazolták elméletét, s bár tanítványai folytatták klinikai munkásságát és elismertsége is vitathatatlan volt, kultuszának tudatos megteremtése csak 1891-ben kezdődött. A bécsi sírjának helyet adó temető felszámolása adta azt az apropót, hogy hamvai hazaszállításával és díszsírhelyen való elhelyezésével Semmelweis bekerülhessen a magyar tudósok és művészek nemzeti pantheonjába, melyet a Kerepesi úti sírkertben alakítottak ki. A Pesti Orvosi Kar és a Budapesti Királyi Orvosegyesület által közösen életre hívott Semmelweis-Emlék Végrehajtó Bizottság feladatai közé tartozott a tudós méltó sírhelyének biztosítása, művészi arcmásának elkészíttetése, tudományos munkáinak gondozása, lefordíttatása, s összegyűjtött kiadása. A síremlék felállítására kiírt nemzetközi gyűjtéssel párhuzamosan pedig egy köztéri szobor elkészíttetésére is fogadtak adományokat. Kultuszát mind hazai, mind nemzetközi szinten kívánták terjeszteni, erősíteni, illetve elismertetni. 1894-ben Schickedanz Albert (1846–1915) készítette el azt az egyetemes tiszteletet sugározni kívánó márvány szarkofágot, amelynek avatóünnepségét egy nemzetközi demográfiai kongresszus programjába illesztették.
Az Emlékbizottság feladatát 1906-ban tudta maradéktalanul teljesíteni, ugyanis ekkor leplezték le a budapesti Erzsébet téren illusztris külföldi tudósok jelenlétében Stróbl Alajos (1856–1926) köztéri szobrát, amely később a Szent Rókus Kórház elé költözött. A Bizottság előírásai szerint Semmelweis figurája magyaros ruhában jelenik meg, azonban a háláját kifejező anyafigura egyszerű öltözete a világ összes édesanyját hivatott megjeleníteni. A szülészeti klinika egykori épületének otthont adó Újvilág utca ekkor vette fel a Semmelweis utca nevet, szülőházának kapuja fölé pedig emléktábla került. A magyar orvostársadalom kialakítandó pantheonjába akkor költözhetett be, amikor a Királyi Orvosegyesület róla nevezte el a Szentkirályi utcai székházában épített új dísztermét (1912), s felkerült a falra a Jámbor Lajos (1884–1951) által 1923-ban festett Semmelweis-portré. Számos műalkotás, filmművészeti, irodalmi remek őrzi és alakítja azóta is kultuszát világszerte, azonban szülőházának a nevével fémjelzett múzeummá történő átépítése, hamvainak annak kertjében való újratemetése (1964) teljesíti ki azt igazán. Bölcsője és immár sírja fölött is tabáni szülőházának kőemléke magasodik. 2013-ban az UNESCO Semmelweis tudományos életművét a Világemlékezet egyetemes részévé nyilvánította.
