A Semmelweis szobor az Erzsébet sétatéren 1908. (színezett képeslap)
Az 1891-ben megalakult Semmelweis-Emlék Végrehajtó Bizottság hosszú távú tervei közé tartozott Semmelweis alakját egy méltó helyen felállított köztéri szoborral megörökíteni. 1901 körül a szobor nemzetközi adományalapja már elérte azt az összeget, hogy elkezdhették az előmunkálatok elvégzését. Fadrusz Jánost (1858–1903) bízták meg a tervezéssel, de a művész halála megakadályozta a szobor elkészültét. 1903-ban új szerződést kötöttek Stróbl Alajossal (1856-1926), aki 1904-re megmintázta a szobor első változatát. A tervek nem nyerték el a Bizottság tetszését, és március 2-án tartott közgyűlésükön instrukciókat fogalmaztak meg a művész számára. Ezek szerint Semmelweis és a nő alakja ne legyenek egy síkban, Semmelweis könyvvel a kezében, magyaros ruhában jelenjen meg. A nő – allegorikus figuraként – gyermekével a világ asszonyainak háláját fejezze ki mozdulataival. Ruhája legyen költői, semmi esetre sem magyaros, mert Semmelweisnek nemcsak hazánk asszonyai hálásak. A kívánalmakat Stróbl elfogadta, 1904 júniusában aláírták a végleges szerződést. Stróbl 1906 júliusában Carrarába utazott, hogy ott faragja ki a végleges művet, amely az utolsó pillanatokban vonattal érkezett meg a fővárosba. Nagy szabású ünnepség keretében 1906. szeptember 30-án leplezték le illusztris nemzetközi vendégek jelenlétében a budapesti Erzsébet téren. A II. világháború után a távolsági autóbusz-pályaudvar építése miatt a szobrot a mai helyére, a Rókus Kórház előtti térre helyezték át (1948.), amely összhangban állt az Emlékbizottság 1893-mas eredeti elképzelésével.
