Marastoni József (1834-1895): A Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostanári Testülete 1863-ban. 1863. (litográfia)

Semmelweis pesti és bécsi tanulóévei után tanársegédként dolgozott a császárváros I. sz. nőgyógyászati klinikáján egészen 1849 márciusáig. Itt fogalmazta meg azt a tézisét 1847 májusában, hogy a gyermekágyi láz nem egy önálló, járványos betegségként terjedő kór, hanem bomló szerves anyagok által okozott fertőzés, amellyel az orvosi személyzet saját maga fertőzi meg a szülő nőket. Megfigyelését a boncolási gyakorlatokon részt vevő medikusokat és a boncolást nem végző bábanövendékeket oktató két szülészeti osztály közötti halandósági mutató eltérésére, tehát statisztikai kutatásokra alapozta, s rámutatott arra, hogy a kórfolyamat megegyezik a vérmérgezés tüneteivel. Fertőtlenítés és megelőzés gyanánt a klórmeszes vízben való alapos kézmosás bevezetését írta elő. Azonban eredményeit csupán egy előadás alkalmával tárta a nagyközönség elé, s levelezés útján próbálta terjeszteni. Első publikációját 1858-ban magyarul közölte a témában, fő műve németül pedig 1861-ben jelent meg. 1851-től a pesti Rókus kórház szülészeti osztályának főorvosaként működött, majd 1855-től a Pesti Tudományegyetem szülészprofesszoraként oktatott, illetve vezette az Újvilág utcai Szülészeti Klinikát, ahol 1860–1861-ben már egyetlen gyermekágyi lázas haláleset sem fordult elő.

Tervrajz a Schickedanz Albert-féle Semmelweis síremlékhez Baltzer József pallér-kőműves hagyatékából. 1894. (tus)

Semmelweis halála után a bakteriológiai kutatások igazolták elméletét, s bár tanítványai folytatták klinikai munkásságát és elismertsége is vitathatatlan volt, kultuszának tudatos megteremtése csak 1891-ben kezdődött. A bécsi sírjának helyet adó temető felszámolása adta azt az apropót, hogy hamvai hazaszállításával és díszsírhelyen való elhelyezésével Semmelweis bekerülhessen a magyar tudósok és művészek nemzeti pantheonjába, melyet a Kerepesi úti sírkertben alakítottak ki. A Pesti Orvosi Kar és a Budapesti Királyi Orvosegyesület által közösen életre hívott Semmelweis-Emlék Végrehajtó Bizottság feladatai közé tartozott a tudós méltó sírhelyének biztosítása, művészi arcmásának elkészíttetése, tudományos munkáinak gondozása, lefordíttatása, s összegyűjtött kiadása. A síremlék felállítására kiírt nemzetközi gyűjtéssel párhuzamosan pedig egy köztéri szobor elkészíttetésére is fogadtak adományokat. Kultuszát mind hazai, mind nemzetközi szinten kívánták terjeszteni, erősíteni, illetve elismertetni. 1894-ben Schickedanz Albert (1846–1915) készítette el azt az egyetemes tiszteletet sugározni kívánó márvány szarkofágot, amelynek avatóünnepségét egy nemzetközi demográfiai kongresszus programjába illesztették.

Az Emlékbizottság feladatát 1906-ban tudta maradéktalanul teljesíteni, ugyanis ekkor leplezték le a budapesti Erzsébet téren illusztris külföldi tudósok jelenlétében Stróbl Alajos (1856–1926) köztéri szobrát, amely később a Szent Rókus Kórház elé költözött. A Bizottság előírásai szerint Semmelweis figurája magyaros ruhában jelenik meg, azonban a háláját kifejező anyafigura egyszerű öltözete a világ összes édesanyját hivatott megjeleníteni. A szülészeti klinika egykori épületének otthont adó Újvilág utca ekkor vette fel a Semmelweis utca nevet, szülőházának kapuja fölé pedig emléktábla került. A magyar orvostársadalom kialakítandó pantheonjába akkor költözhetett be, amikor a Királyi Orvosegyesület róla nevezte el a Szentkirályi utcai székházában épített új dísztermét (1912), s felkerült a falra a Jámbor Lajos (1884–1951) által 1923-ban festett Semmelweis-portré. Számos műalkotás, filmművészeti, irodalmi remek őrzi és alakítja azóta is kultuszát világszerte, azonban szülőházának a nevével fémjelzett múzeummá történő átépítése, hamvainak annak kertjében való újratemetése (1964) teljesíti ki azt igazán. Bölcsője és immár sírja fölött is tabáni szülőházának kőemléke magasodik. 2013-ban az UNESCO Semmelweis tudományos életművét a Világemlékezet egyetemes részévé nyilvánította.

Semmelweis Ignác szobrának és az emlékmű mellékalakjainak gipszmintái Stróbl Alajos (1856–1926) műtermében. 1906. (fotográfia)

A századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége, Stróbl Alajos Semmelweis alakjának megformálásához annak 1863-mas fotográfiáját használta fel, a kívánalmaknak megfelelően bal kezébe könyvet helyezett. A nőalakot és annak csecsemőjét saját feleségéről, Kratochwill Lujzáról és kisfiáról mintázta meg. A mészkőtalapzaton álló oszlopszerű tagozatot tölgyfalombokat tartó gyermekek veszik körül. A szobor felirata – Bizottság kérésének eleget téve – egyszerűen SEMMELWEIS lett. A szoborhoz készült gipszmodellek sokáig Stróbl Epres kerti műtermében álltak a szobrásznövendékek okulására szolgálva. Az Egyesület hét tagja a nőalak mintáját saját pénzen megvásárolta Stróbltól, s az Egyesületnek ajándékozta. A gipszminta 1923-ban a Budapesti Királyi Orvosegyesület székházának dísztermébe, majd az Egyesület felszámolása után a pesti orvosegyetem Semmelweis-termébe került.

A Semmelweis szobor az Erzsébet sétatéren 1908. (színezett képeslap)

Az 1891-ben megalakult Semmelweis-Emlék Végrehajtó Bizottság hosszú távú tervei közé tartozott Semmelweis alakját egy méltó helyen felállított köztéri szoborral megörökíteni. 1901 körül a szobor nemzetközi adományalapja már elérte azt az összeget, hogy elkezdhették az előmunkálatok elvégzését. Fadrusz Jánost (1858–1903) bízták meg a tervezéssel, de a művész halála megakadályozta a szobor elkészültét. 1903-ban új szerződést kötöttek Stróbl Alajossal (1856-1926), aki 1904-re megmintázta a szobor első változatát. A tervek nem nyerték el a Bizottság tetszését, és március 2-án tartott közgyűlésükön instrukciókat fogalmaztak meg a művész számára. Ezek szerint Semmelweis és a nő alakja ne legyenek egy síkban, Semmelweis könyvvel a kezében, magyaros ruhában jelenjen meg. A nő – allegorikus figuraként – gyermekével a világ asszonyainak háláját fejezze ki mozdulataival. Ruhája legyen költői, semmi esetre sem magyaros, mert Semmelweisnek nemcsak hazánk asszonyai hálásak. A kívánalmakat Stróbl elfogadta, 1904 júniusában aláírták a végleges szerződést. Stróbl 1906 júliusában Carrarába utazott, hogy ott faragja ki a végleges művet, amely az utolsó pillanatokban vonattal érkezett meg a fővárosba. Nagy szabású ünnepség keretében 1906. szeptember 30-án leplezték le illusztris nemzetközi vendégek jelenlétében a budapesti Erzsébet téren. A II. világháború után a távolsági autóbusz-pályaudvar építése miatt a szobrot a mai helyére, a Rókus Kórház előtti térre helyezték át (1948.), amely összhangban állt az Emlékbizottság 1893-mas eredeti elképzelésével.