Marastoni József (1834-1895): A Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostanári Testülete 1863-ban. 1863. (litográfia)
Semmelweis pesti és bécsi tanulóévei után tanársegédként dolgozott a császárváros I. sz. nőgyógyászati klinikáján egészen 1849 márciusáig. Itt fogalmazta meg azt a tézisét 1847 májusában, hogy a gyermekágyi láz nem egy önálló, járványos betegségként terjedő kór, hanem bomló szerves anyagok által okozott fertőzés, amellyel az orvosi személyzet saját maga fertőzi meg a szülő nőket. Megfigyelését a boncolási gyakorlatokon részt vevő medikusokat és a boncolást nem végző bábanövendékeket oktató két szülészeti osztály közötti halandósági mutató eltérésére, tehát statisztikai kutatásokra alapozta, s rámutatott arra, hogy a kórfolyamat megegyezik a vérmérgezés tüneteivel. Fertőtlenítés és megelőzés gyanánt a klórmeszes vízben való alapos kézmosás bevezetését írta elő. Azonban eredményeit csupán egy előadás alkalmával tárta a nagyközönség elé, s levelezés útján próbálta terjeszteni. Első publikációját 1858-ban magyarul közölte a témában, fő műve németül pedig 1861-ben jelent meg. 1851-től a pesti Rókus kórház szülészeti osztályának főorvosaként működött, majd 1855-től a Pesti Tudományegyetem szülészprofesszoraként oktatott, illetve vezette az Újvilág utcai Szülészeti Klinikát, ahol 1860–1861-ben már egyetlen gyermekágyi lázas haláleset sem fordult elő.
